HungarianPoetry

akibe a lélek már csak hálni, aki valaki helyett csak bárki, akiben rég a félsz őrlángja lobog az akarat helyett aki vonszolja magát előre, az aluljárók nyomorától keserű, fagyos jövőbe régen a düh, most a rémület rémálmok, aztán rideg reggelek mi lett belőled, fáklyaszívű? kinek adtad el a lelkedet? plasztikpohár, akit a hűvös homokba mosott ki a Duna: mozdulni nem tudsz, könnyed nincsen, baleset történt, ne nézz oda –

cover me with garnets and draw beauty around my bruises: a proper cut and setting and the raw rock will sparkle befitting a royal neck - princesses and washerwomen find sole refuge in rotting, though they gave up their future by two crossing strokes willing, with a smile. bring on the sparkly shackles. but neither euphoria nor foreboding touches me - not like the first time i stepped behind the cardboard wall. so petty, dull, and transparent have these show-battles grown! there's only one end left to look forward: my own. and let the thieves clink glasses of champagne until their last victim closes the door behind himself, face westward, no r

Érintésed, tartson örökké Te vagy a mindenem, A titkos rejtekem. Hideg fénytől óvod lelkem, Átkarolod égő testem. Véded álmom egész este, Füstös ködben, kora reggel. Őrzöl a ridegtől, S, a hűvös hidegtől. Viccelődtünk a neveken, Csodás kis teremtményeken, Te lettél az én ördögöm, S az én egyetlen örömöm. Elesett angyalod, Megírta dalod. P. Klaudia 2017.11.12. ©

Parancsnoki lánc Sasnak koncentrálnia kellett, hogy kezei ne szoruljanak ökölbe, amint felismerte Miral omladozó városkapuját. Még a hosszú menet sem csillapította a dühtől vadul zakatoló szívét. Szikrázó tekintete visszacsapott a mögötte lihegő sötételfjeire: többségük kimerült és zilált volt, s mégis ők érezhették magukat szerencsésnek. A csapat két tagja ugyanis társaik karjaiban nyöszörgött, testük nagy része kérgesre és feketé

-Nathalie, Noline, gyertek ide! - Eva teljesen kétségbeesett. Vajon hogyan közölje a hír a lányokkal? –Gyertek lányok, valamit mondanunk kell a papával. –Court, a férje nem vette ennyire a szívére a dolgot. Ő lazább felfogás szerint élt, szerinte világot járni, utazgatni, megismerni a körülöttük levő világot a mindennapi élet velejárója. Eva viszont a tipikus gondos szülő volt, aki szerette volna, ha gyerekei biztonságban nőnek fel. Most Ausztrália vadregényes tájá

Szünet Könnyeimet szárítom a papíron, Mintha, sikerülne ezzel bírnom. Az érzelmeim eme gyönge lábakon, Félórát se képesek tűrni talpamon. Érzem a mellékhatását, Súlyos ólom, rezes íz, Vér ez nem sima víz! Óráimon várom hatását. A seb ugyanúgy kísér, mint Aljas Démon ki keservesen él. Gazdáját tépi, fúrja, Addig míg az őrület nem uralja. P. Klaudia  2015.11.06. ©

szaggat a kín, a szavak most fájnak szűköl a szíved, a sebzett állat nincs nyomorultabb senki se nálad szerte e randa világon lázban a tested, láz tüze éget lázad az ész és lázad a lélek mért a tiéd lett épp ez az élet - válasz nincs, ne akarjad ketrec az elméd, rázod a rácsot többet a napfényt már sose látod vak haragod ha letépi a láncot, mindent elnyel örökre szaggat a kín, a beszéd is fáj ma mindent elmos vak dühöd árja meg sem mozdul a ketrec